Közben meghallgattam néhány The Corrs dalt is, csak az összehasonlítás végett. Hiba volt! Rájöttem, hogy azért nem tudok egyenesbe jönni ezzel a lemezzel, mert folyton azt várom, hogy a The Corrs szólaljon meg. Amíg az ember nem engedi el a The Corrs-t, ez a lemez nem mutatja meg igazi valóságát! Úgy kell hallgatni, mintha Corr kisasszonynak semmi köze nem lenne a The Corrs-hoz és rögtön helyére fog kerülni minden.

Változatosság mindenek felett

Most, a sokadik hallgatás után már elmondhatom, hogy Andrea Corr első önálló munkája hangulatát és mondanivalóját tekintve egy nagyon őszinte és érzéki, zeneileg pedig egy rendkívül változatos lemez. Nem tudom, hogy a dalok pontosan mikor születtek, de úgy tűnik, hogy a szólólemez ötlete és szándéka nem csak a The Corrs körüli csendesebb időszak unaloműző fellángolása. Ezen a lemezen egytől egyig kiérlelt, igényesen megcsinált dalok szerepelnek. Minden dal saját szerzemény (a Squeeze Take Me, I'm Yours c. dalát kivéve), amiket producerként Nellee Hooper segített végső formába önteni, akinek a neve korábban olyan előadók dalai mellett tűnt fel, mint Gwen Stefani, Björk, Massive Attack, U2, Madonna.

Gyanítom, Nellee Hoopernek nagy szerepe van abban, hogy a különféle zenei műfajok kóstolgatása által Andrea első lemeze ennyire változatos zeneileg. Pozitívumként értékelhető a produceri munkában az is, hogy ez a kis irányítás - néhány dal kivételével - mégsem teszi teljesen tönkre a szerzemények eredeti művészi értékét. A dalok egy része nem távolodik el túlságosan a The Corrs által képviselt hangzástól, ugyanakkor élve az önállóság adta szabadsággal, Andrea meglepő dolgokat is elkövet. A Madonna-féle popdívák babérjaira törő Hello Boys, Shame On You vagy Take Me I'm Yours mind mind ilyen meglepetés tőle. Sajnálatos, de természetes módon ezekben a dalokban az effektezések miatt nem érvényesülhet a megszokott tiszta-szép énekhang és érzelmileg sem adnak annyit, mint a komolyabb hangvételű darabok. Akad olyan kis játszadozás is a lemezen, amelyet hallgatva például Björk neve ugrott be (I Do), de a sztárocskák életéről szóló Champagne From A Straw is egy elég érdekes dal a maga bohókás, laza hangulatával, pattogó ütemű pianó és trombita dallamaival.

Bono tudja

Az ismerkedés elején, amikor még nem tudtam hova tenni ezt a lemezt magamban, az is rendkívül zavart, hogy az executive producer nevénél Bono (és örök barátja, Gavin Friday) nevét olvastam. Lehetséges volna, hogy ők egy gyenge munkához adják a nevüket? – hitetlenkedtem és lám, végül bizonyítást nyert: nem, ők egy nagyon is jó munkához adták a nevüket. Ahogy Andrea egy interjúban mondta: „... azt gondoltam, hogy semmi értelme nem lenne, ugyan azt csinálni, amit eddig. Ezért úgy döntöttem, hogy épp az ellenkezőjét fogom megpróbálni.” És így is tett.

The Corrs rajongóknak ettől függetlenül feltétlenül ajánlott a lemez, de csak a fentebb leírt óvintézkedéseket betartva. Semmiképp nem szabad ezt az albumot a The Corrs lemezekről lemaradt dalok gyűjteményének tekinteni. Egyébként pedig mindenkinek ajánlom, aki szereti az igényes, szívvel-lélekkel írt zenét és eme igényes zenén keresztül szívesen megismerne egy tüneményes teremtést.

[2007.09.04.]

Forrás: www.zene.hu